Lehetséges, hogy valahol még mindig egy Krisztus-előtti szív működik bennem, és bár be nem vallanám se magamnak, se másnak, olykor a farizeussal együtt azt gondolom – avagy minden gondolatom ellenére is úgy érzem, tetteimmel azt bizonyítom, hogy a törvényhozó, ellenállhatatlanul hatalmas Úrhoz bizony "nem méltó", hogy egy hideg istállóban szülessen meg...?